Olivia Ruiz 1980 január 1-én született hajnali 5 óra 20 perckor Carcassonne-ban. Ő Christiane és Didier Blanc elsőszülöttje. Didier zenész és énekes. A zene már Olivia gyerekkorától szerepet játszott az életében.
Marseillette-ben töltött néhány nagyon szép évet a családi kávézóban (ez jelentős nyomot hagyott benne, nagyban meghatározta a 2. lemezének hangulatát). A család nagyrészt spanyol származású, és a zene megszállottja. Kisöccse, Anthony születése után egy kis korai anyáskodásban is része lehetett Oliviának.
Tanulmányok
Középiskolás éveit a Lycée Monnet-ben töltötte Montpellier-ben, ahol kommunikációt tanult.
Tanulmányait a DRAC–nál folytatta (regionális kulturális ügyek irányítása).
Olivia úgy tervezte, hogy a kommunikációval egy majd tovább, de a színpad felrúgta terveit…
Tinikorában Olivia a Pélizzon iskolában táncot tanult.
Carcassonne-ban főiskolai tanulmányaival párhuzamosan Olivia belépett a Médiévales társulatába. Ezt az előadást évente megtartották Carcassonne várásházán, és Olivia az évek elteltével egyre fontosabb szerepeket játszott benne.
A kezdeti próbálkozások
Olivia 15 éves volt, amikor Comigne-i barátaival megalapította a "Five"nevű rockbandát. Az együttes főleg Cranberries és Lenny Kravitz számokat játszott.
Kilépve a lázadó korból, Olivia sokkal komolyabban kezdett foglalkozni a hangjával, hogy az alkalmas legyen a szép francia sanzonok eléneklésére is.
A Narbonne-i származású Franck Marti-val, aki tangóharmónikán és gitáron játszott már egy valódi repertoárral lépett fel különböző kocsmákban és egyéb szórakozóhelyeken.
Fréhel, Montand, Bécaud számokat ugyanúgy énekelt, mint az újabb generáció dalait, és persze nem feledkezett el a spanyol dalokról sem.
Egy egyhónapos európai körutazás alkalmából (ahol a kulturális minisztérium küldötteként volt kint, és elnyerte a „2000-res év riportere” címet) Olivia bővítette a zenei érdeklődését, megismerkedett a jazzel is a koppenhágai és bécsi jazz fesztiválokon..
Mivel az apukájának volt egy formációja, a "Didier Blanc et la Belle Histoire" Olivia-nak már kisebb korától sok lehetősége adódott arra, hogy színpadra álljon.
A harmóniájukból adódóan 2001-ben duót formáltak, és számos helyen együtt mutatták be tudásukat.
Mindketten hatalmas szenvedélyt tápláltak a francia és latin zenéért.
Együtt olyan dalokat adtak elő, mint Nougaro " Tu verras, tu verras " című szerzeménye, vagy a " Besa me mucho ", "Amor de mis amores” vagy a " Piensa en mi ".
Az első sikerek
2001-ben Olivia kapcsolatba a lépett a Têtes Raides nevű bandával és hagyott nekik egy demót, de sikertelenül. Ezután jelentkezett a Star Académy nevezetű francia tehetségkutató műsorba, Franciaországon belüli sikerről álmodozva…
Ez a műsor lehetőséget adott neki arra, hogy olyanokkal vehesse fel a kapcsolatot, akikkel dolgozni szeretett volna.
A következő évben (2002), találkozott Chet-tel, és megszületett a Paris című kislemeze (Közös munkájukból barátság született).
Ezen dal felvétele során Olivia-ban tisztázódott, hogy milyen zenei világot akar megtestesíteni .
Mivel teljesen tisztával volt azzal, hogy mit akar, hosszas időre eltűnt a nyilvánosság elől hogy csendben elkészíthesse első albumát.
Az első lemez
Türelmesen, és tele célokkal Olivia kopogtatott azok ajtaján, akiket csodált. Nem mindenhol várták tárt karokkal. Az első találkozása példaképével, Juliette-tel, egészen rosszul sikerült, de Olivia kitartása meggyőzte a művésznőt. Ő írta neki a "J'aime pas l'amour"című dalt ami a címét adta az első albumnak , ami 2003 október 7-én jelent meg. Ezen az albumon Juliette mellett még számos francia alternatív zenés működött közre, úgy mint Weepers Circus, Nery, a VRP ex-tagja, vagy Philippe Prohom zeneszerző. Az albumra felkerült Olovia egy saját szerzménye is, a "La dispute". Iso Diop és Mitch Olivier jelentették meg az albumot, és a "J'aime pas l'amour"kapcsán Oliviát már jelölték is a Victoires de la musique-en az év felfedezettje kategóriában. Az albumot kb. 50 000 példányban adták el, így ezüst lemez lett.
A második nagylemez
2005 áprilisától Olivia turnéra indult, és közben elkezdte második albumának felvételeit. Mathias Malzieu, a Dionysos tagja, Alain Cluzeau producer, Christian Olivier a Têtes Raides-ből, Christophe Mali a Tryo-ból, Ben Ricour és természetesen, Juliette engedték Olivianak, hogy egy keserédes albumot dobjon össze, a Le femme chocolat-t, ami 2005 novemberében jelent meg. Ezen az albumon már több olyan dalt is megjelentetett, aminek ő maga volt a szerzője, pl. a spanyol nyelvű "Quijote"-t. Mint az első albumon is, erre is felvett egy rejtett dalt, amit Didier Blanc –nal, az apukájával énekel. 2006-ban a Les Victoires de la Musique nevezte a "La femme chocolat”-t az Év albuma kategóriában, de 2007-ig várni kellett a trófeára. Ekkor megkapta az év énekesnője, és az év koncertje díjat is, a La femme chocolat pedig platinalemez lett.
2008-ben Olivia megjelentette a La femme chocolat „nemzetközi” változatát is, amin a francia és angol dalok mellett több spanyol dal is megjelent, (La chica chocolate) és a nagy sikerre való tekintettel megjelent a La femme chocolat koncertje DVD-n és CD-n is. És Olivia eközben is csak dolgozott és dolgozott…
Miss Meteores
2009 április 6-án új albummal rukkolt elő, ami a Miss Meteores címet viseli. Az albumról elsőként megjelent kislemez, az Elle panique hetekig vezette a slágerlistákat. És hogy mit hoz a jövő?
Májusban elindul az új turné.
És kétséges tán a sikere? Nem. Olivia egy más világ. Furcsán mozog a színpadon. Szókimondó, egy lázadó, aki mindenkit kritizál. De csak kétféle megoldás létezik vele szemben. Imádod vagy utálod.
Kezdőlap 
Gallery 
