Biográfia

Québec nagy hangjai egyszerûen körvonalazhatatlanul mesteriek... Céline Dion, Isabelle Boulay vagy Lara Fabian ezt már mind bizonyították. 2003-ban, az addigra már négylemezes Natasha St-Pier is elnyerte méltó helyét a frankofon zene égboltján, s immár semmi oka arra, hogy irigyelje elõdjei teljesítményét.

Natasha 1981. február 10-én született a kanadai Nouveau-Burnswicki Barthurstben. Édesapja, Mario börtönigazgató, édesanyja egy idõsek otthonában dolgozik. Natasha már kiskorától zongorázott, táncolt és énekelt, s eme szenvedélyei egészen a színpadig röptették õt már nyolc éves korában. Zenetanára bíztatására a családi ebédektõl kezdve egészen a regionális fesztiválokig, helyi gálákig kipróbálta magát, s nem kis elismerés övezte produkcióit. Nemsokára szülõhelyét kinõve engedett egész Kanada hívószavának: kezdetét vehette az országos karrier.

1993-ban õ lett a "Le pouvoir de la chanson" („Dal hatalma") c., Quebec egyik legnépszerûbb televíziós versenyének legfiatalabb nyertese. Ezen alkalmat fel tudta használni arra is, hogy felvegye elsõ dalát, a "Le parcours du coeur"-t („A szív útja"), melyben ismét megmutathatta elbûvölõen varázslatos hangját.
Briliáns tanulmányi eredményei mellett képes volt arra, hogy felvegye elsõ lemezét, az "Emergence"-t („Kiemelkedés"), melyrõl több számot is játszottak a kanadai rádiók.

Az európai bemutatkozás

1999. egy fordulópontot jelentett az aranyhangú ifjú lánynak. Guy Cloutier, egy a szakmájában a legjobbak közé sorolt producer és manager oltalma alá vette Natashát. Vele együtt Luc Plamondon fedezte fel a fiatal lányban rejlõ tehetséget. Így tehát a leghíresebb québeci dalszövegíró segítette a nagyok karrierje felé. Megkapta Fleur-de-Lys szerepét a „Notre Dame-i toronyõrben".

2000 áprilisában érkezett második albuma, az "A chacun son histoire" („Mindenkinek megvan a maga története"). Milánóban vették fel, Piero Cassanoval, Eros Ramazotti dalszövegírójával és zeneszerzõjével. Ezen album diadalként vonult be Québec zenei történelmébe. Honfitársa, Garou európai koncertkörútján õ is szerepelhetett, 6 alkalommal is, a párizsi Zénith-ben. Ezek után már az Óceán két partján folytatódott tovább szakmai élete.
2001 tavaszán Natashát választjották ki, hogy képviselje Franciaországot az Eurovíziós dalfesztiválon, a "Je n'ai que mon âme" („Már csak a lelkem maradt") c. számmal, amit Robert Goldman (Jean-Jacques testvére) írt. Lehet, hogy csak 4. lett, de a franciák szívét örökre meghódította.

Szerelem mindörökre...

Az "A chacun son histoire" album aranylemez lett Franciaországban, és Natasha egyre többet szerepelt a televíziós színpadokon. Egyik elõadás után Pascal Obispo felkereste õt az öltözöben, s elhívta meghallgatni legújabb elképzeléseit, amik aztán meghatározták Natasha jövõjét...

2002-ben megjelent a „De l'amour le mieux" („A legszebb szerelemrõl") c. új album, amely ezen legutóbbi szakmai találka legfényesebb eredménye volt. A neves zeneszerzõk, a tökéletesre csiszolt szövegek mind Natasha különleges hangjának kiemelésére hivatottak. Minden összetevõ adott volt a nemzetközi sikerhez. A Pascal Obispoval elõadott „Tu trouveras" („Rá fogsz lelni") sláger lett, csakúgy, mint az „Alors on se raccroche" („Egymásra támaszkodunk"), a „Nos rendez-vous" („Randevúink"), vagy a Florent Pagny-val elõadott duett, a „La-bas" („Ott"), mely egy régi Jean-Jacques Goldman-féle szám újrafeldolgozása.

A „De l'amour de mieux" Franciaországban platinalemez lett, de Québec-ben és más frankonfon országokban is sikeres volt, és Lengyelországban, Oroszországban és Latin-Amerikában is igen pozitívan fogadták.

Elsõ saját koncertkörútja a „Premier rendez-vous" („Az elsõ randevú") címet viselte, amit 2002 májusában, Québecben és Montréalban kezdett, de a plakátját megtalálhattuk az Olympia oromzatán is, s ezt végül egy francia körúttal tetézte be.
Júniusban õ is részt vett azon kivételezettekkel, akik egy hatalmas koncerten ünnepelhették Johnny Hallyday hatvanadik születésnapját.

2003. egy megtiszetlõ címet hozott ajándékba Natasha számára: megkapta a Victoire de la musique díját a frankofon zenészek éves ünnepségén. Õ lett az év felfedezettje: egy igen megtisztelõ cím a Nouveau-Burnswick-bõl hatalmas utat megtett énekes számára. A francia közönség hát megadta számára a jól megérdemelt elismerést.

Egy pillanat alatt, a rátermettségnek köszönhetõen

„L'instant d'apres" („Egy pillanat múlva") a következõ nagy mû, mely ismét Pascal Obispo „gyámsága" alatt látta meg a napvilágot, s Natasha St-Pier negyedik albumaként. 2003 novemberében jelent meg az elsõ kislemez, "Tant que c'est toi" („Annyira, mint te"), mely csak egy, a cd-n található tizenhárom sikeres dal közül, és még található a lemezen egy rejtett szám is, Obispo egy régi számának, a „Lucie"-nek az új formába öntött változata.

Ezzel párhuzamosan, 2003 õszén megjelenhetett a spanyol ajkú országok lemezboltjainak polcain is az új album egy speciális változata, melyen Pascal Obispo helyett Miguel Bose-zal énekli a „Tu trouveras" c. számot, ám ezen alkalommal spanyolul, „Encontraras" címmel.

Natasha St-Pier ismét a közönség elé lépett, elõször Québecben, 2003 végén, majd 2004 februárjában Európában folytatta, mely alkalmak között szerepelt két Olympia-s dátum is: február 16. és 19.

Elég sûrû volt a program Natasha számára, aki elég kevés idõt tudott csak Nouveau-Burnswickben tölteni, ahol nem ismerik õt annyian, ahol sokkal nyugodtabb az élet, ahol az imádott család szeretete körülveszi. Ott vannak a szülei, és öccse, a 4 éves Jonathan.

A hullámok hossza

2006. január. Aranylemezek, teltházas koncertek, fantasztikus duettek, és a rangos zenészekkel való együttmûködés mind-mind hozzájárult a franciák pozitív fogadtatásához. Ám Natasha egy vérbeli játékos, s most megtett egy újabb hatalmas tétet: „Longueur d'ondes" („A hullámok hossza"). Ez a lemez szintén Pascal Obispoval való együttmûködésben készült, de besegített a dalszövegíró és zeneszerzõ Fred Chateau (Asdorve) is. A dallamos pop-rock stílust az édes-keserû hangulat uralja, a „Hullámok hosszával" Natasha a legjobb „frekvenciát" igyekszik a közönség elé tárni. Saját bevallása szerint ez egy kissé zavaros, ám annál kreatívabb idõszak terméke, melyet minden egyes dal megpróbál a lehetõ legjobban kifejezni. Pascal Obispo is hagyott néhány elegáns nyomot a lemezen, néha lírait, néha érzékit, vokálok formájában.