Biográfia

forrás: musique.hu

Az 1959. május 14-én Algériában született Patrick Benguiguit elvált, franciatanár édesanyja, Augusta nevelte. 1962-ben Algéria függetlenségét követõen visszatértek Franciaországba és Párizs mellett Argenteuil-ben telepedtek le, majd Párizs XIII. kerületébe költöztek.

A tinédzser szenvedélye a foci, arról álmodik, hogy focista lesz. Patrick érdeklõdésének másik központja a zene, ugyanis az édesanyja által hallgatott Brassens és Brel, valamint a nagy rockzenészek, Eric Clapton, Jeff Back vagy Jimi Hendrix lemezei között nõ fel. Az érettségi után egyetemre megy, de a Club Méditerranée-ben is dolgozik, ahol esténként énekel.
Ugyanebben az évben, miután jelentkezett a France Soir címû napilapban megjelent hirdetésre, szerepet kap Alexandre Arcady „Le coup de sirocco" (A sirokkó csapása) címû filmben, amely egy algériai francia család Franciaországba érkezését beszéli el Algéria 1962-es felszabadulása után. Ekkor veszi fel Patrick Benguigui a Bruel nevet. A film sikere ellenére szakmailag nem lép elõre és 1979-ben úgy dönt, hogy álmai városába, New York-ba megy. Egy évig zenei tapasztalatokban gazdag éjszakai életet él. Éjszakai szórakozóhelyeket, klubokat, bárokat, a város számtalan helyét felkeresi, ahol zenét hallgatnak. Ekkor találkozik azzal a személlyel, aki pályatársa, barátja és legfontosabb szerzõje lesz, Gérard Presgurvic-kal.

Visszatérésekor Margot Capelier (a francia fõváros egyik jelentõs casting igazgatója) fedezi fel és Patrick Bruel elég gyorsan színházi- majd filmszerepeket kap. 1981-ben Pierette Bruno „Le Chariman" címû darabjában játszik, a következõ évben visszatér a filmhez, Bertrand Van Effentere „Le Batârd" (A fattyú) címû munkájában, mielõtt 1983-ban ismét Alexandre Arcady-val dolgozna a „Le Grand Carnaval"-ban (A nagy karnevál), egy, az 50-es években, ismét Algériában játszódó filmben.

Elég volt ebbõl a csajból...

Az 1981-ben megjelenõ "Vide" (Üresség) címû kislemeze eltûnt a süllyesztõben, azonban 1983-ban jött ki a a „Marre de cette nana-là" (Elég volt ebbõl a csajból), amely óriási sikert arat és a fiatalember egyik napról a másikra a tinilányok bálványává vált.

1985-ben Maria Pacôme „On m'appelle Emilie" (Emilie-nek hívnak) címû színdarabjában játszik, majd Patrick Schulman „P. R. O. F. S" (Tanárok) címû filmjében. Következõ „Comment ça va pour vous" (Hogy vannak vele?) címû kislemeze az elõzõhöz hasonló sikereket ér el.

Bruel4.jpg1986-ban Patrick Bruel Rida Dehi „La Mémoire tatouée" (A tetovált emlékezet) címû filmjével nemzetközi alkotásban játszik. Azonban az 1986-os év az elsõ, De face (Szembõl) albuma megjelenésének éve. A lemez - amelyet majdnem teljes egészében Gérard Presgurvic és Bruel maga írt -, nem tartalmazza az énekes elsõ slágereit és nem adtak el belõle annyit, mint a korábbi kislemezekbõl. A dalok közül egy, a színésznõ Miou-Miou-val közös duettet lehet megemlíteni, és a „Tout le monde peut se tromper" (Mindenki tévedhet) címû számot, amely Claude Lelouch „Attention Bandits" (Vigyázat, banditák) címû filmjének is betétdala, ebben a filmben Patrick Bruel az egyik fõszerepet játssza (1987-ben).

1987-ben, alig 28 évesen fellép a híres párizsi Olympiában, majd 1988-ban megjelenik elsõ koncertfelvétele.

Patrick Bruel filmszerepei - a színháziakkal ellentétben - leginkább drámai szerepek, mint például Georges Lautner 1988-as „La maison assassinée"-ben (A meggyilkolt ház) nyújtott alakítása.

1989. októberében jelenik meg Patrick Bruel második albuma „Alors regarde" (Akkor nézd) címmel. Ez a lemez fordulópont a karrierjében, mivel az énekes ettõl kezdve az énekesi pálya valódi sztárjává válik.

Ezt az albumot a Patrick Bruel által szándékosan választott két helyszín, Toulouse (Polygone stúdió) és New York (Hit Factory) között vették fel, Mick Lanaro készítette, akinek a nevéhez fûzõdik többek között Claude Nougaro „Nougayork" címû lemeze is. A francia (Philippe Saisse zongora és fúvós hangszerek, Gérard Bikialo zongora, Christian Padovani dob), és amerikai (Nick Moroch, Carl James) zenészek közremûködésével készült lemez 11 számát Bruel és Presgurvic írta (és két dal szövegét Bruno Garcin), és az énekes kedvelt témáit idézi fel, vagyis a barátságot ("Place des grands hommes" - A nagy emberek helye) a szerelmet ("Je te l'dis quand même" - Mégis mondom neked), Brazíliát ("Décalé" - Idõeltolódás), vagy a Föld problémáit ("Alors regarde" - Akkor nézd). Az érzelmeken alapuló album nem arat kirobbanó sikert a megjelenésétõl kezdve, ami viszont nem igaz Bruel5.jpgaz elsõ dalra, a „Casser la voix"-ra (Megtörni a hangot), amely megdönti az eladási rekordokat. De fõleg színpadon érzékelhetõ a „Bruel-jelenség".

Bruel-mánia...

1990. október 5-én, egy évvel a lemez megjelenését követõen kezdõdik egy több mint 130 idõpontot tartalmazó turné Franciaországban és külföldön. Minden egyes koncerten teltház van, a rajongók kiáltásától és sírásától a zenészek sokszor nem hallják egymást. A Bruel-mánia hatalmába kerítette az országot. 1990. október 9-tõl 17-ig a turné Párizsban megáll, a közönség kívánságának eleget téve decemberben 3 további koncertet kell szervezni. Ezen kívül Bruel december 16-án fellép az Olympiában.

Bruelt három ízben jelölték a Victoire de la musique zenei díjra 1991. februárban, de egy díjat sem nyert. Valójában a fiatalok (lányok) körében elért óriási sikere gyakran gúnyolódást vált ki.

Eközben Patrick Bruelt továbbra is tízezrek csodálják és 1991. májusban a Printemps de Bourges zenei fesztiválra néhány óra alatt 8000 jegyet adnak el. Több nyelven forgat videóklipeket és számos európai tévécsatornán látható. Júniusban elnyeri a Sacem (Société des auteurs compositeurs - Zeneszerzõ-Szövegírók Egyesülete) 10 évente odaítélt egyik díját, a Vincent Scotto díjat. 1991. egész nyarán rajongók tömege elõtt folytatódik a turné és útközben a Francofolies de la Rochelle zenei fesztivál is sorra kerül. Végül novemberben - amikor az „Alors regarde" (Akkor nézd) címû album már több mint 2,5 millió példányban kelt el (jóval több mint 3 millió fogyott belõle) -, jelenik meg egy, az 1990-91-es turnén készített koncertfelvétel, a „Si ce soir" (Ha ma este), amelybõl 1 millió példányt adnak el.

1992. február 1-jén Patrick Bruel végre megkapja a legjobb férfi elõadónak járó Victoire de la musique díjat. Ezt követõen 1993-ban két filmben láthatjuk, Claude Zidi „Profil bas" (Szerény magatartás), majd Michel Deville „Toutes peines confondues" (Minden bánat zavaros) címû filmjében. 1994. áprilisban jelenik meg harmadik albuma, a „Bouge" (Mozogj). A lemez - amelyet ismét Mick Lanaro készített és New York-ban vették fel -, sokkal rockosabb, mint az elõzõ és elõnyben részesíti a gitárt, amely a 70-es évek rockzenéjére emlékezteti. Azonban Bruel nemigen tudja megtörni a romantikus énekesi imázst és a lemez messze az „Alors regarde" sikere alatt marad. Kiadója, a BMG azt reméli, hogy az 1994-ben induló turné fellendíti az eladásokat. A médiában ezért óriási hírveréssel jelentik be az 1994. szeptember 16-20-ig a Bercy-ben (Párizs legnagyobb koncertterme) tartandó koncertsorozatot.

Szeptember 15-én a zairei Lokua-Kanza biztosítja Bruel számára a fellépési lehetõséget. Az új és néhány régi szám között Patrick Bruel néhány feldolgozást is elénekel, különösen Jacques Brel „Jeff" címû számát.

1994. végén és az 1995-ös év egy részében a korábbinál sokkal nyugodtabb turnén találkozik a közönséggel. 1995. tavaszán a 10. párizsi filmfesztivál zsûrielnökének jelölik, ez a fesztivál azért különleges, mert a zsûri tinédzserekbõl áll.

1995. nyarán ismét a Francofolies de la Rochelle vendége, ahol „Bruel-ünnepet" is tartanak, itt énekli a „Quand les hommes vivront d'amour" (Amikor az emberek szerelembõl élnek) címû dalt Khaled és a szenegáli Youssou N'dour társaságában. Egy július 12. és augusztus 13. közötti turné során Dél-Franciaországban, Orange-ban és Toulon-ban lemond két koncertet, így akarja kifejezni ellenkezését e két város szélsõjobboldali polgármestereivel szemben. Mivel Patrick Bruelt nagyon foglakoztatták az aktuális problémák, kész a véleményét is elmondani Franciaország politikai és társadalmi esményeirõl és gyakran televíziós mûsorokba is meghívják, mint például 1991. november végén a „Sept sur Sept" címû mûsorba.

Õsszel Dél-Amerikába repül Francis Veber Jaguár címû filmjének forgatása céljából Jean Renóval. December 1-jén egy újabb koncertalbum jelenik meg „On s'était dit" (Azt mondtuk magunknak) címmel, amelyet az 1994-95-ös turné alatt vettek fel. Novemberben jött ki a „Pour exister" (Azért, hogy létezzünk) címû szám, amelyet eredetileg Johnny Hallyday számára írtak. 1996. januárban, alighogy visszatért Venezuelából, ahol a Jaguár forgatása befejezõdött, Patrick Bruel Cannes-ba megy a Midem-re (Nemzetközi Zenei kiállítás és Szakvásár), amelynek egyik tiszteletbeli vendége. Február 7-étõl adják a mozikban az amerikai rendezõ, Sidney Pollack Sabrina címû filmjét, amelyben olyan nemzetközi hírességekkel szerepel, mint Harrison Ford. Október 9-étõl pedig a Jaguár kerül a mozikba.
Ebben az idõszakban a fiatal mûvészek pályakezdését is segíti, sõt a neve sokszor látható a humanitárius célú lemezeken, fõleg a Restaurants du coeur (a francia humorista, Coluche által létrehozott egyesület) javára készítetteken, a hátrányos helyzetûek számára étel biztosítása céljából.

Érettség...

Az énekes új albuma, a „Juste avant" (Épp elõtte) 1999. októberében jelenik meg. Két testvére, David és Fabrice Moreau (az édesanyja második házasságából születtek) is részt vett az alkotásban. Marie-Florence Gros szövegíró és a bálványozott Mick Lanaro egészíti ki a csapatot. Félix Gray is írt neki egy arab hangzású dalt, az énekes algériai származásának tisztelegve. Bruel még mindig a boldog és boldogtalan szerelemrõl énekel a legtöbbször, a kritikák mégis elismernek nála egyfajta mûvészi érettséget.

Bruel6.jpg2000. tavaszi turnéja nagy sikert arat; a közönséggel való viszonya visszafogottabb és érettebb lett, így Patrick ettõl kezdve megerõsíti népszerûségét és fontos szerepét a zene világában. Ennek bizonyítékaként a Chorus magazin 2000. tavaszi számának címlapjára került, amely igazi szakmai elismerésnek minõsül.

Május 15-i koncertjén barátok között ünnepli 40. születésnapját, Pascal Obispótól kezdve Nilda Fernandezig, Régine, Khaled, Garou, Láám közremûködésével. Az este szátrvendége Charles Aznavour, a boldog közönség alig hisz a szemének.

Patricknak a milliót...

2000. decemberben a „Juste avant" címû album több mint 1 millió példányban kelt el, ugyanekkor indul saját honlapja, a patrickbruel.com.

Májusban jelenik meg egy dupla koncertalbum, a „Patrick Bruel live", amely a francia zene legnépszerûbb mûvészei között üdvözli Bruelt.

Nosztalgia...

Bruel7.jpg2002. tavaszán Patrick Bruel egy feldolgozás lemez elkészítését javasolja „Entre deux" (Kettõ között) címmel. A 23 dal lehetõséget ad számára, hogy néhány énekes barátjával duettet énekeljen. Így Charles Aznavourral, Francis Cabrellel és Johnny Hallyday-jel énekel együtt. Danielle Darrieux, Voulzy, Souchon és Renaud is közremûködik a lemezen. Az „Entre deux" a 2002-es év nagy sikere, néhány hónap alatt 2 millió példány fogy belõle és a mûvésznek is 5,2 millió eurót jelent, amely a francia énekesek között is a legnagyobb bevétel.

2003. augusztusban egy rendelet felhatalmazza a nevének Patrick Maurice Benguiguiról Patrick Bruel Benguiguira történõ megváltoztatására. A következõ évben feleségül veszi partnerét, Amandát, akit 2001-ben ismert meg St-Tropez-ban. 2003-ban született gyermekük, Oscar.

2005. elején, néhány héttel a tsunami 2004. december 26-i katasztrófája után Patrick Bruel egy dalt ír „Et puis la terre" (És aztán a föld) címmel, amelyet számos francia mûvész ad elõ. Az eladásból folyó bevételeket a Vöröskeresztnek juttatják.

2005. május